In memoriam Oláh Éva
1943–2019

 
Prof OlahEva
 
.
Életének 76. évében türelemmel viselt, hosszantartó, súlyos betegség után 2019. április 2-án meghalt dr. Oláh Éva, a Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának professzor emeritája, az Aranyág Alapítvány kuratóriumának tagja.   Oláh Éva 1943. december 17-én Berettyóújfalúban született. 10 hónaposan árvaságra jutott, amikor református lelkipásztor édesapját egy szovjet katona lelőtte, amikor kilépett a templomából. Gimnáziumi tanulmányait Debrecenben végezte, mindvégig kitűnő eredménnyel. Ugyanitt szerzett orvosi diplomát 1968-ban „Sub Auspiciis Rei Publiciae Populáris” kitüntetéssel. A Debreceni Egyetem gyermekklinikáján helyezkedett el, s itt dolgozott élete végéig. 1972-ben csecsemő- és gyermekgyógyászatból, 1980-ban humángenetikából, majd klinikai genetikából szerzett szakorvosi. Genetikai témából védte meg előbb kandidátusi disszertációját 1981-ben, majd MTA doktori értekezését 1990-ben. 1992-ben a gyermekklinika tanszékvezető professzorává nevezték ki, 2007-ig töltötte be ezt a tisztséget. 2007-től a gyermekklinika általa alapított Klinikai Genetikai Központjának igazgatója volt. Megszervezte és vezette a Debreceni Egyetem professzori klubját, amelynek tudományos és kulturális rendezvényeit mintegy száz professzor látogatta rendszeresen. Számos tudományos szervezetnek volt aktív tagja: 1986-tól az MTA Debreceni Akadémiai Bizottság Orvosi Szakbizottsága Onkológiai Bizottságának, 1987-től az MTA Humángenetikai Bizottságának, 2003 és 2008 között a Magyar Koraszülött-mentő Közalapítvány kuratóriumának elnöke. 
A Magyar Gyermekorvosok Társaságának vezetőségi tagja, majd 1996-től négy éven át elnöke, a Magyar
Humángenetikai Társaság főtitkára, 2000 és 2004 között pedig elnöke. 2003-2007 között az európai gyermekgyógyász szövetség alelnöke, majd 2007-től az európai régió képviselőjeként a nemzetközi gyermekgyógyász szövetség vezetőségi tagja volt. Részt vett a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati, valamint a Humángenetikai Szakmai Kollégium munkájában.   Szívügye volt az oktatás; nem véletlen, hogy maguk a medikusok ötször választották az év oktatójának. Erre a díjára volt a legbüszkébb, noha számos kitüntetésben, elismerésben részesült (Debrecen város Pro Urbe díja, Debreceni Egyetem kiváló oktatója, Went István-emlékérem, 
Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett, Apáczai Csere János-díj, Berettyóújfalú díszpolgára, Semmelweis-díj, Schöpf-Mérei-emlékérem, Kerpel Fronius-díj.) Tudományos és oktatói munkáját számos közlemény és szakkönyv őrzi. A kétkötetes Gyermekgyógyászai kézikönyv harmadik kiadásán dolgozott élete utolsó hónapjaiban.
 
OlahEva 1
.
     Az Aranyág Alapítvány 2009 márciusában választotta a kuratórium tagjai közé. Kurátori tevékenységében is a beteg gyermekek iránti felelősségérzet volt a vezérlő elve. Két ízben látta vendégül a kuratóriumot debreceni kihelyezett ülésen. Ezen alkalmak során debreceni cívisi büszkeséggel mutatta be a professzori klubot, benne a Debreceni Egyetem muzeális kincseit.
    Medikusként 1966-ban kötött házasságot dr. Ács Gézával, aki egyetemi docens, traumatológus. Két fiuk született, mindketten megbecsült orvosok – sajnos Amerikában. Aki ismerte az Ács–Oláh házaspárt, az példaképűen csodálatos házassággal találkozhatott. A modern Philemon és Baucis… Egyenrangúság, egymás tisztelete és feltétlen segítése. Ha Géza rendezett szakmai vagy baráti összejövetelt, akkor Éva főzött valami finomat, akár 50 embernek is. Ha pedig hozzá jöttek vendégek, akkor hajnalban Géza lőtt valami vadat, hogy kulinárisan is emlékezetes maradjon az összejövetel. Ha éppen Éva írt könyvet, akkor Géza biztosította az ehhez szükséges szabadidőt, ha pedig Géza gyűjtött anyagot a Magyar traumatológia története című könyvhöz, akkor Éva volt segítségére. Hihetetlen volt a munkabírásuk. Számomra felfoghatatlan volt, hogy együtt mi mindenre volt idejük, energiájuk. S mindezt jókedvvel, türelemmel, kedvességgel. Úgy tűnik, hogy a hit – az Istenbe és a saját tevékenységünk értelmébe, fontosságába vetett hit egyaránt – nemcsak az emberben lévő energiát, hanem a rendelkezésünkre álló időt is megsokszorozza...
   
    Nehéz elhinni, de el kell fogadni, hogy Éva tudása, hite, segítőkészsége, kedvessége köddé vált, elmúlt.
    Elmúlt? Aki eltávozott közülünk, az bennünk él tovább, annyira, amennyire ittlétekor szeretni tudtuk!
 
Békefi Dezső